Nagy megtiszteltetés számomra, hogy szerepelhettem Híresember Nil utolsó videójában, ahol az edzési módszereimről is fellebbentettem a titkok fátylát, miszerint Rocky módjára futok az utcán, és minden szembejövő csövessel kártyázok egyet. Úgy látszik, a velük folytatott römi, póker, és feketepéter meccsek nem vezettek eredményre a HKK-ban, ezért úgy döntöttem, hogy komolyabban veszem a saját tanácsaimat, és lefutok a 08.09.-én rendezett szegedi dupla versenyre, hátha találok ott felkészültebb ellenfeleket.

Mikor bekocogtam a Szegedi vízmű kulturált, klimatizált helyiségébe, már láttam, hogy ma nem csak a vörös riasztás miatt fogok megizzadni. Az ajtóban két nemzeti bajnok beszélgetett, és minden jelenlévőről tudtam, hogy nagyon ügyes játékosok, szóval nagy reményeket nem tápláltam magamban. De hát teher alatt nő a pálma, míg ki nem vágják. Azért egy kicsit elkeseredtem, mikor láttam, hogy egyedül leszek kezdő a mezőnyben, de megnyugtattak, hogy van egy másik kezdő is, Farkas Ádám. Mondjuk gyanús volt, hogy DK nagyon bizniszel vele, bár ekkor még nem tudtam, hogy személyében egy régóta alvó oroszlánt ébredt fel, aki most is végigverte a fél mezőnyt, egészen a harmadik helyig jutva. Én csak a pörgős versenyen kerültem vele szembe, és bizony nagyon nem volt őszinte a mosolyom.

Korábban már voltam itt egy párszor, és kezdőként nekem mindig nagyon furcsa a szegedi verseny, mert borzasztóan felkészült ellenfelek jönnek, nagyon rafinált paklikkal. Olyan offmeta kombók is előkerülnek, amik egy nagy versenyen komoly meglepetést tudnának okozni, itt persze kisebb létszám mellett szerencse kérdése, hogy ez mennyire jön be mindenki ellen. Többen is mondták, hogy a nagy versenyek tipikus paklijai ellen készültek ezen a versenyen, pedig abból nem sok volt most sem itt. Ennek ellenére igenis megéri eljönni, mert olyan kombókat lehet ellesni, amit máshol nem lehet látni. (legalábbis a kezdők között). Plusz nagyon segítőkész emberekbe is bele lehet futni, akik akár meccs közben sem félnek tanítani, ami külön öröm.

Egyszer láttam egy fotót egy híres sakkzseniről, aki 10 évesen egyszerre 16 sakknagymesterrel játszott szimultán - igaz, mindenkitől kikapott. Ez a része szerintem nekem is menni fog, - mármint a kikapás - így kezdtem bele a versenybe. Első ellenfelem a háromszoros nemzeti bajnok, Dönczi Krisztián volt, aki olyan mosollyal az arcán fogadott, mint amikor a kandúr meglátja az eltévedt kisegeret. Ha valamit utálok a játékban, az a counter-csata, és ebből Krisztián ellen mindig bőven kijut, ezért egy kis xenó segítséggel próbáltam megritkítani a kezében tartott lapokat. Csodák csodájára az első kört el is vittem, mert az egyik kulcslapját eldobattam, szóval a szememben felcsillant a remény szikrája. Később rájöttem, hogy olyan volt ez az első meccs, mint amikor én szkanderezek a tízéves kislányaimmal, és eleinte nagy szenvedést színlelve hagyom magam kibillenteni, csak hogy a végén könnyedén lenyomjam őket. Hát itt nekem a második és harmadik körben nem kellett színlelni a szenvedést. Zuon, az ajándékozó és a csoda drakolderek kivégeztek, hiába volt tele jelző-manipuláló lapokkal a paklim, egyet sem tudtam felhúzni. Így utólag nagy öröm és megtiszteltetés, hogy hozzájárulhattam Krisztián újabb UR-jének születéséhez 🙂

A második fordulóban Bodnár Ádám Zénes kalózai ellen X-eltem, ha a harmadik körben nem telik le az idő, akkor is kétesélyes, hogy összejött volna-e a győzelem. Az első meccsen sikerült meglepni, gondolom a kulcs itt is az volt, hogy a megfelelő lapot dobattam el tőle, és sikeresen kipörögtem. A második meccsen két counter-csatát is vesztettem, kulcs lapoktól szabadított meg engem, itt már nagyon bántam, hogy nincs több asztaltakarító lap a paklimban. Kipörgött, húzott, és semmibe lőtt egy csomó lapomat, aminek a visszahozásával terveztem megnyerni a versenyt, de egy ilyen testben és lélekben fitt emberrel szemben döntetlent játszani számomra a siker kategóriába tartozik. 🙂

A harmadik körben az egyik kedvenc ellenfelemmel, Szádvári Lászlóval kerültem szembe, aki a maga higgadt stílusával és megjelenésével egy bölcs tanítóbácsira emlékeztet, velem szemben legalábbis úgy viselkedik, mint aki nem akarja, hogy sokáig maradjak hülyegyerek 🙂 Ő egy kísérleti, nagyon különleges összetételű Asz-phalt, a megbízható segítségével döngölt a betonba. De olyan kedvesen tette mindezt, hogy a 0:6-os vereségemet is megköszöntem neki. Érdekes volt felfedezni ellene játszva, hogy haszontalannak tűnő lapok is milyen szinten tudják megkeseríteni az ember életét, sőt, pont azért, mert nem tudom, hogy mennyire veszélyes amit csinál, nem is védekezek a legfontosabb lapok ellen. Aztán mire észreveszem, hogy baj van, mint a fokozatosan melegített béka, már meg is főttem.

Szabadidőmben nézegetve a paklikat és a többiek játékát, a legszembetűnőbb az volt, hogy rajtam kívül mindenki játszott Fairlighttal, nyilván ennek (is) köszönhető, hogy mennyire nem szerepeltem jól. Másik tanulságként azt szűrtem le, hogy több semmizős lapot kell betáraznom, és több counterrel kell bekészülnöm nekem is. A Side-omban ott porosodtak az emberevők, de várakozásom ellenére egy kalandozós pakli sem volt, viszont több asztaltakarító, vagy kereső lap bizony hasznos lett volna.

Az I. helyen Dönczi Krisztián végzett, a II. helyen Szabó Máté nyerte el megérdemelt UR-jét, a III. helyezett pedig Farkas Ádám lett.

A második, pörgős verseny hagyományos formátumban zajlott, ahol én már csak azért is xenókkal jöttem, mert nem volt időm új paklit kitalálni és összerakni. Persze most a Chara-din óhaja, Xenó lárva, Hegyi góliát, és Jéggólem, stb. használatával. A változatosság kedvéért az első meccsemet Dönczi Krisztián ellen játszottam, akinek nem láttam az őszinte rettegést az arcán. Az enyémre viszont kiült a meglepetés, mert Tarrgethes paklit korábban még nem láttam, illetve most már mondhatom, hogy tegnapig ilyennel még nem vertek meg. Na ezt DK megoldotta. Olyan jól, hogy most már utálom a célzó forrásokat, sőt, a célozgatásokat is. Összesen 9 lény lap volt a paklijában, a többi mind reakció és leszedés, mégis agyonvert. Na ezért ő a megkérdőjelezhetetlen profi.

Innentől kezdve már nem ápoltam hiú reményeket, amikor Farkas Ádám Tarrgethes paklijával kerültem szembe. Itt azonban a húzás istenei fogták a kezemet, sikerült megfognom pár lapját, illetve lapomra kijátszott reakcióját, és nagy nehezen, 8 ÉP-n szuszogva sikerült egy Xenó királynős rohammal végül kivégezni. Olyan kemény meccs volt, hogy utólag tényleg isteni szerencsének tudom be a győzelmemet, remélem tudunk még majd játszani a jövőben, bár nem gondolom, hogy ő túl sokáig kezdő marad majd.

A szám megintcsak lefelé görbült, mikor Szabó Mátéval sorsoltak össze a harmadik körben, mert őt nagyon intelligens, nagyon kreatív pakliépítőnek tartom, aki ellen nem sok esélyem lehet. A korábban említett húzás Istenei azonban most is a segítségemre siettek. Volt olyan pillanat, amikor sikerült megfognom a kijátszott Csáp-istenségének takarítását, de a következő körben kijátszott istensége mégis vitt mindent. Ezután sikerült jót dobatnom, és a kijátszott hegyi góliátom bosszút állt a gonosz avatáron, és végül nagy szerencsével ezt a meccset is behúztam. A korábban veretlen Minyó Andrást Puskás Csaba megverte, így a harmadik kör végére már egyértelmű eredmény született:

I. helyen Dönczi Krisztián végzett, II. helyre a keresztbe verésnek köszönhetően szerény személyem ejtőernyőzött be, III. helyen Szabó Máté végzett.

Jó hangulatú, profin levezetett verseny volt ez egy nagyon kulturált helyszínen, ami nagyobb csapatok fogadására is alkalmas lenne. Az asztalok tiszták, a klíma kellemes hideget teremtett a helyiségben, de a hangulat olyan forró volt, hogy sokszor meg lehetett izzadni. Pár boosterrel, és rengeteg tapasztalattal gazdagabban indultam haza a rám váró családi rendezvényre, de ha időm engedi, ide máskor is visszatérek. Ezt nem terminátorosan, és nem DK-nak címezve mondtam, bár nem hiszem, hogy rosszul aludna emiatt 🙂 Viszont mindenki másnak, aki szereti a kihívásokat, vagy csak az országjáró kihívásba szeretne egy újabb rubrikát, szeretettel ajánlom a Szegeden megrendezett versenyeket.

Szerző: Nagy György