Csütörtök este, mielőtt péntek hajnalban Pestre indultam volna dolgozni, sikerült összebújni az asszonnyal. Ez nem olyan nagy dolog, gondolhatják a fiatal csikók (persze nem az enyémmel, hanem a sajátjukkal), nekem azonban ez mindig egy jó kis indok arra az esetre, ha a szerencse nem állna mellém. A szólás szerint ugyanis akinek szerencséje van a kártyában, nincs szerencséje a szerelemben, és egy ideig úgy gondoltam, hogy ez talán fordítva is igaz. Azonban pont a múltkor tituláltam komoly stratégiai játéknak a HKK-t, és valóban egyre inkább úgy gondolom, hogy a szerencsefaktor ugyan kihagyhatatlan, de a rutin, a tudás, és a jó pakliépítés legalább a nyerési esély 2/3-áért felelős. Mivel én ezekkel többnyire nem rendelkezem, a mai poszt arról fog szólni, hogy a szerencse hogyan állt mellém.

Pedig nem vagyok valami szerencsés ember. Soha nem nyerek semmit sehol, az életben sem jön össze semmi, amiért nem kellett keményen megküzdeni, ezért ezen különösebben már nem is húzom fel magam. Egy péntek hajnal háromkor történő ébredés után, egész napos stresszes melóban elfáradva mégis úgy gondoltam, hogy ha már egyszer lehetőség adódik, elmegyek a Dungeonbe. Alig láttam ki a fejemből, de már a bejáratnál azzal fogadtak a kezdők, hogy ha ezt a versenyt sikerülne megnyernem, akkor a havi összesítésben is első lennék. Á mondom, ilyen nincs, van úgy, hogy hónapokig nem jutok le, most viszont a száraz augusztus után annyira ki voltam éhezve a játékra, hogy két versenyre is eljutottam, az egyiket sikerült megnyerni, a másikon viszont csak második lettem. És most is ott volt a nagyon jó paklival nagyon ügyesen játszó Szekeres Gábor, aki többnyire az amatőr ligában játszik, de néha a sikerélmény miatt leereszkedik a kezdők közé, engem a múltkor meg is vert.

Nagyon szeretek a Dungeonbe járni, sajnálom, hogy csak ritkán jutok el, szerintem egy év alatt 10 alkalomnál többször nem sikerült, pedig jó a hangulat, Abbas Krisztián pedig egy személyben bíró, apa, és üzletember. Ha fénykardja lenne, jedi mester is lenne, olyan jól terelgeti a kis padavanokat. Én többnyire azért szeretek ide jönni, mert nagyon változatos paklikat látni, ha kitalálok valami új ötletet, itt sokféle ellenféllel szemben lehet tesztelni. Pont a hó elején beszélgettük az unokatestvérekkel, hogy már az amatőr ligába kellene ülni, mert ha nem is nyerünk, akkor is itt lehet jobban tovább fejlődni, pedig kezdőként az elinduláshoz a Dungeonnél és a Papa féle Kökis csapatnál nincs jobb. Megkérdeztem Krisztiánt, hogy ha megnyerem, akkor felkerülök-e amatőrbe, de mondta, hogy nem volt meg a 20 különböző játékos a hónapban, így nem jár a profi pont. Úgy alakult, hogy sikerült ezt a versenyt is megnyerni, sőt a havi összesítésben is első lettem a kezdők között. UR nyereményt is kaptam, jól esett a taps, és azzal a gondolattal mentem haza, hogy kétszer (illetve egymás után háromszor) úgysem lesz szerencsém. Én ezt már mindenképpen jó hétvégének, nagy nyereménynek könyveltem el. Egyedül azt nyomasztott, hogy a nagyon aranyos, és lelkes Fekete Sándor elől vittem el a díjat egy hajszállal, pedig nagyon komoly munkát tett bele. De rá még később visszatérünk.

Ittam egy energiaitalt nap közben, ezért csak éjfél után sikerült elaludnom, de mivel hajnalban keltem, olyan mély álomba merültem, hogy még aggódni sem sikerült a szombati verseny miatt. Ez számomra teljesen logikus dolog, hiszen a féléves szerencse adagomat már ellőttem, és a Beholder hivatalos versenyein olyan erős szokott lenni a mezőny, hogy azt saját ligában megnyerni kisebb fajta csoda. És ezt kombinálom azzal, hogy a frissen bontott pakliknál még többet nyom a latban a szerencse, márpedig Fortuna finoman szólva nem szokta fogni a kezemet. Magyarul rohadt szerencsétlen vagyok.

A 10 Minutesbe lépve már az ajtóban arcon vágott a bent nyüzsgő tömeg zsivaja. Akkora volt a hangzavar, hogy Miklósnak rocksztárként hangosbemondót kellett használnia, és sokszor még az is kevés volt. Mivel ma volt a Moa Civilizáció sorbemutatója is, rengetegen eljöttek, hogy gyarapítsák meglévő gyűjteményüket, alig fértünk el az asztaloknál. Miután a sorbemutató és az ajándéklapok kiosztása lezajlott, többen elmentek, de még így is olyan nagy tömeg maradt, amekkorát ritkán látni versenyen. 38 profi, 52 amatőr, és 23 kezdő nevezett be, és vállalta be ezt az egész napos kihívást. Miklósék úgy reklámozták, hogy gyertek el, jó buli lesz, nagy nyeremények várnak mindenkire, és úgy gondolom, hogy maximálisan állták a szavukat. Aki kipengette a nevezési díjat, UR sorsolásra is nevezhetett, de már a regisztrációnál meg kellett pörgetni a szerencsekereket, és minimum kódos/promó lapot, de UR-t, illetve Golden Foil lapot is lehetett pörgetni. Fekete Sanyinak azt hiszem ez is összejött. Mindenki kapott egy HKK30 paklit, és itt is voltak nagy csodák, lehetőségem lett volna megvenni egy ilyen paklit, amit később Sanyi vásárolt fel, és GFA UR-t bontott belőle. Ő már nyert, és ennek örültem, a szerencse tényleg forgandó. Később minden kör után volt valami nyeremény, foilos token, pakli újrapörgetési lehetőséggel, szóval aki eljött és játszott, biztosan nem ment haza üres kézzel. Ahogy beszélgettem az ismerősökkel, tényleg mindenki örülhetett valaminek.

Ezzel a felütéssel, izgalomtól, és örömtől sugárzó arcok ugrottak neki a paklik bontásának, felírásának, és összerakásának. Múlt héten Szegeden részt vettem egy drafton, és ott az alábbi tapasztalatokat szűrtem le: legyen elég leszedés, tudjam megoldani az oltalmas lapokat, egy jó gy-ngy jobb lehet egy kombóban erős ritkánál, és hogy nem lehet olyan szerencsém, hogy kombós paklit rakhatok össze. Mert ha megpróbálom, akkor az biztos tökéletlen lesz – ha bejön a kombó nyerek, ha nem, akkor csak feleslegesen foglalják a lapok a helyet, és veszteni fogok. Mikor most kibontottam a kapott paklikat, elöntött a kétségbeesés. Semmi jó lapot nem bontottam. A 2 MC booster kibontása után nem volt egyetlen lapom sem, amiből 2 lett volna. Egyetlen jó counter sem jött. A gigászoknál már nagyobb szerencsém volt, mert két csábos csontváz, és két A drakolderek őrjöngése is esett, ami ebben a formátumban elég hasznos. Egyetlen általam várt spoiler gy-ngy sem tette tiszteletét nálam, se egy Mangorn manafaló, se egy Xirnox, másoknak meg jutott ezekből dögivel – a verseny alatt is volt olyan ellenfelem, hogy 2 Nagyobb xirnox volt nála, azt a kört el is buktam. A ritkákkal sem volt szerencsém, mert semmi erős nem jött, bár később a Fehér holló nagyon hasznosnak bizonyult, a meccsek alatt legalább hétszer a kezembe került, míg a Királis gigász pl. csak egyszer. Ezek voltak a legjobb lapjaim, miközben láttam, hogy volt aki Tron’dart+Pszi mestert bontott (ő már csak ezzel is jól járt), volt akinek 2 jéggólem, a másiknak jéggólem+termik nekromanta, mestertolvaj jött össze, szóval ennél a résznél konkrétan haza akartam menni. Megpróbáltam úgy összerakni a paklit, hogy mindegyik lapelőnyhöz juttasson: leszedjen, megakadályozzon, ellopjon, vagy húzzon. Mivel mostanában sokat játszok börtönnel, előnyben részesítem a multifunkciós lapokat. Mivel countert alig bontottam, így a leszedéseken volt a hangsúly.

A pakliépítésnél van egy technikám, miszerint ha összeraktam a jónak, vagy hasznosnak gondolt lapokat, pasziánsz jelleggel keverés után csinálok pár próbahúzást, és amit nem jó elképzelni kezdőkézben, azt kiveszem. Ennek a szűrésnek most több goblin is áldozatul esett, de még mindig az esélytelenek nyugalmával bugyiztam be mindent. Ami elkerülhetetlen volt, mert annyira ragadtak az asztalok, hogy több meccs is biztosan csak azért húzódott el sokáig, mert a versenyzők nem bírták elhagyni az asztalt. Szóval tipp: ha a 10 Minutesbe jössz, ne legyél Wolt futár, és hozzál playmatet+kártyavédőt. 😊

Az első körben hogy-hogy nem, én lettem az erőnyerő, ez is mekkora szerencsétlenség már, hogy ennyi ember közül pont én leszek az, aki nem játszik, szar lesz a Buchholz pontja, plusz innentől kezdve csak a legerősebb ellenfeleket fogja kapni. Kétségbeesésem egyre csak nőtt, ahogy néztem a játékosokat, amint verik a blattot, és csak úgy csillognak a jobbnál-jobb ritkák, kijönnek a kombók, mint egy épített paklinál. Tudtam, hogy én ide kevés vagyok. Azért menet közben lerendeztem az üzleti-, és folyó ügyeimet, megvettem az első sörömet, és az esélytelenek nyugalmával álltam neki a következő meccsnek. Nem akarok villogni, mert tényleg sorra jöttek a jobbnál jobb ellenfelek, a szerencse pedig olyan szinten mellém állt, hogy az egyensúly csak akkor állhat helyre, ha valami nagy tragédia történik a családban. Nem szaporítom a szót, valami isteni csoda folytán veretlenül sikerült végigvinni a versenyt, mert valahogy mindig azok jöttek fel, aminek kellett, és kiderült, hogy a Minotaurusz berzerker OP spoiler gy-ngy, két meccset is sikerült a segítségével nyernem.

De ezt is olyan szerencsétlenül, hogy két nagyon jó sráccal, Mikó Péterrel, és Tóth Árpival is meg kellett küzdenem, akik olyan szinten mentek át az általam már ismertetett szimpátiateszteken, hogy mire asztalhoz ültünk, már aznap túl voltunk a közös sörözésen, és fröccsözésen. (Szerintem szombaton mások is jól fogyasztottak, mert az 1000 Ft fölötti vásárlás után osztogatott kuponok már kora délután elfogytak.) Szóval sajnálom, hogy előlük hoztam el a pálmát, ha nem verem meg, akkor Péter nyert volna, így viszont „csak” második lett. Én a győzelmi esélyt egészen az utolsó körig nem vettem komolyan, sörtől lelazulva, izgulás nélkül vittem a meccseket, itt már megjelentek az első vészmadarak, akik az amatőrséggel riogattak, de végül az utolsó meccset is sikerült behúzni, ami egyben egy hosszú utazás végét, és egy új kezdetét jelezte. Biztos van pár kezdő, akit nyomasztott a jelenlétem, és láttam pár olyan amatőrt, akinek elege van az erős mezőnyből, és vágyik a friss húsra, és a Tango és Cashből megismert jelenet szerint így várnak a felkóválygott kezdőkre:

Az amatőröknél Besenyei Ádám lett az első, Brandt Gergely a második, Aradi Artemon a harmadik. A profiknál Moschnitzka Ádám nyert, Dönczi Krisztián lett ezüstérmes, a dobogó harmadik fokára Aranyi Ákos állhatott fel. Ők is kemény meccseket toltak, a lelkes izgatottság, és a sülő pizza szaga lengte be a levegőt. A maratoni hosszúságúra nyúlt verseny után éppen csak elértem az utolsó buszt, de 10 órára már otthon is voltam. A táskámban azonban ott lapultak a bőkezű nyeremények, a Full Art Úr, amit bekeretezek, és az élmény, ami olyan boldoggá tett, hogy ma még az anyóst is áthívtam bográcsozni. Tudom, hogy ez „csak” egy játék, nem sokat számít a felnőtt élet egészség-munka, üzleti nehézségek árnyékában, de most úgy érzem, olyan sokat kaptam tőle, hogy újra fel vagyok pörögve alkotó energiával. Még nem találom a szavakat, mert innentől kezdve sokkal nehezebb lesz a dolgom, mindenesetre a forgandó szerencse, ez a 30 éve létező játék, és a jó társaság nagyszerű élményekkel, hosszan tartó boldogsággal ajándékozott meg. Köszönöm még egyszer a szervezőknek, a játékostársaknak, a világbéke a következő lépcső. Játsszatok ti is sokat, mert ha egyszer Fortuna mellétek áll, - márpedig a nagy számok törvénye alapján előbb-utóbb ez bekövetkezik - az olyan élmény, amit érdemes megélni. 😊

Ha valakit érdekel, itt a paklim:

Szerző: Nagy György